Kalcium tárolás és működés az apicomplexan parazitákban, Parazita anidab
Bővebben: Mitokondrium és Színtest Az eukarióta sejtben találhatók kettős membránnal körülvett sejtszervecskék is amelyeknek megfelelői a prokarióta sejtekben nincsenek meg.
A legfontosabbak a mitokondriumok és a növényi sejtekben még a színtestek vagy plasztiszok. Ez utóbbiak közül a legjelentősebbek talán a zöld színtestek vagy kloroplasztiszokamelyek a magasabb szervezettségű zöld növényekben a fotoszintézis helyei.
E sejtszervecskékre jellemző, hogy prokarióta sejt méretűek vagyis mikrométer átmérőjűek ; kalcium tárolás és működés az apicomplexan parazitákban eltérő membrán határolja őket, amelyek közül a belső sokkal nagyobb felületű, mint a külső, és ezért nagy betűrődéseket mutat; saját, a sejtmaginál ugyan kisebb, de attól független DNS-ük extranukleáris DNSriboszómáik és fehérjeszintetizáló mechanizmusuk van, ennek következtében a sejtmagtól függetlenül képesek szaporodni és önállóan mozogni; a riboszómáik és a fehérjeszintetizáló mechanizmusaik hasonlítanak egyes prokariótákra.
Mindezek alapján Lynn Margulis már ben felvetette, hogy az eukarióta sejtbe ezek a prokarióta eredetű sejtszervecskék valamikor bekerültek, és azóta azzal szimbiózisban élnek. Elmélete az ún.
Később a szimbionta ősbaktériumok génjeinek többsége átkerült az eukarióta sejt sejtmagjába, de néhány gén megmaradt a sejtszervecskékben.
Ezért a sejtszervecskék az eukarióta sejttől függetlenül nem képesek létezni önálló élőlényként, de az eukarióta sejteken belül elvégzik valamikori működéseik egy részének módosult változatát.
Sejtváz és kontraktilis rendszer[ szerkesztés ] Csak az eukarióta sejtre jellemző a fehérjékből álló belső sejtváz citoszkeleton és kontraktilis rendszer is, amelynek fehérjékből álló hálózatai és kötegei alakfenntartó, mozgató és szállító funkciókat végeznek.
Biológiai kislexikon Élettani funkciója: - külvilág károsító hatásával szembeni védekezés, - küls környezeti ingerek felvétele, - gázcsere, - bomlástermékek eltávolítása, - h szabályozás, - h szigetelés.
Ezekhez kapcsolódnak, ha csak időlegesen is, a plazmamembrán és a belső sejtmembránok, a sejtszervecskék, a lizoszómák és esetleg más szállítandó molekulák és molekulaegyüttesek.
Ez a sejtváz és kontraktilis rendszer mozgatja a sejtben a membránokat és a hólyagocskákat is vagyis ezek működése áll az exo- és endocitózis hátterében isde szerepet játszanak az egész eukarióta sejt mozgatásában is, ha az rendelkezik ostorral vagy csillókkal.
A sejtváz és kontraktilis rendszer három fő összetevőből áll: a minden sejtben megtalálható tubulin fehérjékből felépülő és 24 nm átmérőjű mikrotubulusokbólaz összes eukarióta sejtben megfigyelhető aktin fehérjékből és a vele társult proteinekből álló és 6 nm átmérőjű mikrofilamentumokbólés a sejtenként nagyon eltérő minőségű, a sejtekre jellemző és 10 nm átmérőjű köztes intermedier filamentumokból.
Ezek szervezett együttesei idézik elő, hogy a mikrotubulusok, a mikrofilamentumok és a sejtekre jellemző köztes filamentumok fehérjeláncai hol kötegekbe, hol rácshálóvá alakulnak, vagy éppen állandó struktúrákat létrehozva fenntartják a sejtek alakját. Mind az átalakulásaikhoz, mind az állandóságuk fenntartásához a sejt anyagcseréjéből eredő energiára van szükség; ha tehát egy sejt él, anyagcserét folytat, akkor a sejtvázának összetevői részben átrendeződnek, mozognak, részben meghatározott szerkezeteket tartanak fenn.
Fonálféreg v. Támogass te is!
Mikrotubuláris szerkezetek[ szerkesztés ] Az osztódásra képes eukarióta sejtekben állandóan meglevő mikrotubuláris szerkezet a sejtközpont. A sejtközponttal nem rendelkező vagy az azt elvesztő sejtek nem tudnak osztódni.
Ugyancsak állandóan jelen levő mikrotubuláris bonyolult struktúra az ostorilletve a csilló azokban a sejtekben, amelyek ezekkel rendelkeznek a prokarióta sejtek ostorai és csillói nem mikrotubuláris szerkezetűek. Az ostorok és a csillók alapjánál a plazmamembrán alatti citoplazmában található az ún.
Az eukarióta sejt sejtosztódásakor a sejtközpont kettéosztódik, és a sejtosztódás korai fázisában elindítja az osztódási orsó húzófonalainak megszerveződését. Ezek a húzófonalak tulajdonképpen a sejtosztódás idejére tubulinokból megszerveződő mikrotubulusok, amelyek az osztódás végeztével eltűnnek a sejtekből, mert a mikrotubulusok depolimerizálódnak.
Lásd úszóhólyag. Ilyen például a vázizmok többségének működtetése akaratlagos mozgásokkor, a szándékos viselkedések esetében. A belső zsigeri izmok, mirigyek, sőt, sok esetben a vázizmok akaratlan reakciói automatikusan bekövetkeznek, ha az szükséges.
Az osztódási orsó mikrotubulusainak depolimerizációja meggátolja magát az osztódást, mert a kromoszómák nem fognak az utódsejtekbe kerülni. Az osztódási mikrotubulusok hibás működése vagy a kromoszómákhoz kötődéseinek hibái és zavarai a sejtosztódások hibáit és zavarait fogják előidézni.
Rendszerezésük[ szerkesztés ] Az eukariótákat a ma leginkább elterjedt rendszertani osztályozás az élőlények egyik fő doménjének birodalmának tartja az archeák és a baktériumok mellett — utóbbiakat együtt prokariótáknak valódi sejtmag nélküli élőlényeknek nevezik. Az alábbi táblázat a sejtes életformák rendszerezésének változását mutatja be:.
